Akita Standard

FCI nr 255 b

AKITA FCI Standard No. 255.

Eredet: Japán

Felhasználás: Kísérőkutya

FCI-osztályozás: V. fajtacsoport (spiccek és ősi típusú kutyák)
5. szekció (ázsiai spiccek és rokon fajták) munkavizsga nélkül.

Történeti áttekintés: A japán kutyafajták eredetileg kicsi, ill. közepes méretűek voltak, nagy testű fajták nem léteztek. Japán Akita tartományában 1603-tól alkalmaztak Matagi néven középméretű kutyákat medvevadászatra. 1868 után az Akita Matagi fajtát keresztezték Tosákkal és Masztiffokkal. E keresztezések következtében a fajta nagyobb méretűvé vált, viszont elveszítette eredeti, a spicc típusra jellemző karakterisztikus megjelenését.

1908-ban betiltották a kutyaviadalokat, majd 1919-ben megalkották a természet megőrzéséről szóló törvényt. Ennek eredményeként 1931-ben, a fajta tovább nemesítése érdekében kilenc reprezentáns, magasan kvalifikált egyedet a Természet emlékművévé deklaráltak.

A II. világháború (1939-1945) alatt sok Akita esett áldozatul a katonaság téli szőrme öltözék igényének.

A rendőrség elrendelte valamennyi, katonai célokra használt, nem Német juhászkutya elfogását és elkobzását. Néhány Akita kedvelő megpróbálta kijátszani ezt a rendelkezést saját Akitájuk Nénet juhászkutyával történő keresztezésével.

A II. világháború végeztével drasztikusan csökkent az Akiták száma.

3 különböző tipus volt található: 1.) Matagi Akiták, 2.) Vadász Akiták, 3.) Pásztor Akiták. Ez a megosztás a fajtának igen zavarba ejtő helyzetét okozta.

A háború után, a tiszta, ősi Akita-fajta helyreállítására törekedtek. Eközben a Dewa – vonalat képviselő Kongo-Go küllemén volt leginkább kimutatható a Masztiff és a Német juhászkutya fajtára utaló hatás. Viszont átmeneti, ám óriási népszerűségnek örvendett. Egyre emelkedett a fajta népszerűsége, nőtt az Akita tenyészetek száma. A józan gondolkodású, a fajtát jól ismerő és szerető tenyésztők nem helyeselték, hogy ez a típus legyen a megfelelő japán fajta, és erőfeszítéseket tettek a masztiff és egyéb idegen fajták kiiktatására, kiküszöbölésére. Ezek az erőfeszítések a ma ismert, tiszta, kereszteződésektől mentes, nagy Akita stabilizációját eredményezték.

Általános megjelenés: Nagy termetű, erős felépítésű, arányos testalkatú, sok szubsztanciával, a másodlagos nemi jelleget jól tükröző jegyekkel. Egyszerűségében nagyfokú nemesség és méltóság jellemzi.

Fontos testarányai: A mar magasságának a törzshosszhoz való aránya 10:11,
a szukánál a törzs valamennyivel hosszabb.

Magatartás, karakterisztikus tulajdonságok: Nyugodt, engedelmes, hűséges és fogékony.

Fej: A koponya arányos a törzzsel. A homlok széles, a homlokbarázda (stop) hangsúlyozott, de nem ráncos. A pofák közepesen fejlettek, az orrhát egyenes, az orrtükör nagy és fekete. Fehér színű egyedeknél a hús színű orr megengedett.
Az arcorri rész közepesen hosszú és erős, a töve széles, az orr felé elkeskenyülő, de nem hegyes.

Fogak: Fogazata erős, harapása ollós. Az ajkak feszesek.

Nyak: Vastag és izmos, lebernyeg nélkül, jól aránylik a fejhez.

Szemek: Relatíve kicsik, majdnem háromszög alakúak (mandula vágásúak), mérsékelten távol elhelyezkedők. Színük sötét barna, minél sötétebb a kívánatos.

Fülek: Viszonylag kicsi, majdnem háromszög alakú, a csúcsokon enyhén lekerekített. Kellően távol helyezkednek el, állóak, figyelő helyzetben előre felé állnak.

Törzs: A hát egyenes és masszív, az ágyék széles és izmos, a mellkas mély és széles. A bordák közepesen íveltek, a has felhúzott.

Farok: Magasan tűzött, vastag, karikában hordja a hát felett.
A farok vége lefelé húzva majdnem a csánkig ér.

Mellső végtagok: A lapockák mérsékelten dőltek, fejlettek. Az alsó lábszár egyenes, csontozata erőteljes. A könyök jól illeszkedik a törzshöz.

Hátsó végtagok: Igen fejlettek, erősek, mérsékelten szögeltek.

Mancsok: Vastag, kerek, mérsékelten ívelt, az ujjak szorosan záródnak.

Mozgás: Rugalmas, ruganyos és erőteljes.

Szőrzet: A fedőszőr egyenes és durva, az aljszőrzet puha és tömött. A marnál és a faron kicsit hosszabb a szőr, a farok szőrzete a test többi részén lévőhöz viszonyítva a leghosszabb.

Színek: Vörös, szezám, (tigris-)csíkos és fehér.
A jelzett színeknél (a fehér kivételével) “urajiro”-nak kell lennie.

Urajiro: Fehér szőrzet a pofa szélén és az arcon, az állkapocs alatt, a torkon, a mellkason, a hason, a farok alsó vonalán és a lábak belső oldalán.

Méret: Marmagasság: kanok 67 cm, szukák 61 cm, +/- 3 cm eltérés megengedett.

Hibák: Az előzőektől való mindennemű eltérést hibának kell minősíteni, de a hibák megítélésének erőssége legyen arányban annak funkcióbeli súlyosságával.

• Szukás kanok, kanos szukák.
• Előre-, vagy hátraharapás.
• Hiányos fogazat.
• Foltos nyelv.
• Világos szemszín.
• Rövid farok.
• Félénkség.

Diszkvalifikációs hibák:

• Lógó fülek.
• Lógó farok.
• Hosszú, torzonborz szőrzet.
• Fekete maszk.
• Fehér szőrszínen eltérő színű jegyek (pl. pinto).